Komi nyelv

A komi nyelv vagy zürjén nyelv (saját nyelvükön: коми кыв – komi kyv; más forrásokban komi-zürjén) az uráli nyelvcsalád finnugor nyelveinek egyik tagja. Főként a Komi Köztársaságban és környékén beszélik, de Észak-Európában és Észak-Szibériában közvetítőnyelvként is használatban volt (elsősorban a hantik, manysik, nyenyecek között). Legközelebbi rokona a permják komi nyelv és az udmurt nyelv. A komi beszélőinek száma 2002-ben 311 600 fő volt (a permják komi beszélőkkel együtt – 217 316 komi és 94 328 komi-permják volt Oroszországban.)

A nyelv az ópermi nyelvből származik, a 14. században elsősorban a liturgia nyelveként használták, saját írással (abur) rendelkezett. A 17. században áttértek a cirill írásra, amit – egy rövid latin írású időszakot kivéve – még ma is használnak. A 19. századra datálható a modern komi irodalom kezdete.

A nyelvnek tíz nyelvjárása (Dobó Attilánál 14 ) van, melyek közül a prisziktivkari – azaz a főváros, Sziktivkar környéki – a hivatalos nyelv alapja. A nyelvjárások közötti különbségek az l és v fonéma, valamint a palatális d és t használatának különbségeiből adódnak.

A komi leírására először a 14. századi ópermi (abur) írást alkalmazták, melyet Permi Szent István alkotott meg. Ezzel a magyar után a komi nyelvnek van a legidősebb írásbelisége a finnugor nyelvek között.

Ábécéje: Аа Бб Вв Гг Дд Ее Ёё Жж Зз Ии Іі Йй Кк Лл Мм Нн Оо Ӧӧ Пп Рр Сс Тт Уу Фф Хх Цц Чч Шш Щщ Ъъ Ыы Ьь Ээ Юю Яя